20. rész

 Figyelem! Utolsó előtti fejezet! :)

20. rész: Vallomások

- Mi az a nagyon fontos? - kérdeztem rosszat sejtve. - Mi nem várhatott?

- Valamit be kell vallanom... Lia... - fordult felém. - Én... én szeretlek...

- Tessék? - döbbentem meg.

- Nem kell semmit mondanod. Tudom, hogy te sosem gondoltál rám úgy, és ezt megértem, én csak azt akartam, hogy tudd, van választási lehetőséged.

- Miről beszélsz? - most már semmit sem értettem. - Ki közül választhatnék?

- Ma délelőtt hallottam amint Avery az egyik haverjának mondja, holnap beszélni fog veled, és bevallja mit érez irántad... Én pedig bátorságot gyűjtöttem, hogy elmondjam én is többet érzek irántad barátságnál...

Teljesen ledöbbentem. Sosem hittem, hogy majd egyszer pont York fog nekem szerelmet vallani. Én mindig is csak barátként gondoltam rá, egy nagyon jó barátként.

- Sajnálom, de én... - kezdtem, de ő leállított.

- Tudom, hogy te csak barátnak tartasz. Nem kell sajnálnod - keserűen elmosolyodott, és megölelt, majd elment.

Még percekig néztem utána, és nem értettem semmit. Ott álltam és csak néztem ki a fejemből. York szeret? És Avery? Holnap tényleg meg fog keresni? És aztán? Semmit nem értettem, és jobb ötlet híján hazaballagtam. Felmentem a szobámba, de sehogy sem tudtam elaludni. Csak forgolódtam és folyamatosan járt az agyam. Vajon mit fog mondani Avery? És ezek után hogy kell majd viselkednem Yorkkal? Szégyelltem magam, amiért én nem vagyok szerelmes belé. De mint azt ahogy pár órával korábban megállapítottam, az ember nem maga dönti el, kibe szeret bele... Hajnal körül végre elnyomott az álom, és másnap nyűgösen keltem.

Sallyt a reggeliző asztalnál találtam, és egyből kiráncigáltam őt a kertbe, ahol mindent elmondtam neki. Döbbenten nézett rám.

- York?! És Avery is?! - kérdezte, én pedig bólintottam. - Figyelj Lia, én csak azt tudom mondani, mint amit egy hete mondtam. Ha jót akarsz, nem állsz össze megint Averyvel. Válaszd Yorkot...

- De ez nem olyan egyszerű... - motyogtam.

- Tudom... - sóhajtott ő is. - De jobb tanácsot nem tudok adni...

Azzal bement a házba. Nem éreztem magam határozottabbnak ezután a rövid beszélgetés után és még mindig tanácstalan voltam. Mivel még amúgy sem ettem semmi, beballagtam a konyhába és megreggeliztem. 

 Délelőtt megpróbáltam olvasni egy keveset, de az agyam semmit nem fogott fel belőle, és délben, mint ahogy azt York is megjósolta, Avery felkeresett. Kettőkor találkoztunk egy közeli kávézó előtt. Beültünk, és rendeltünk. Én csak egy kólát kértem, ő pedig egy jeges kávét. Pár percig zavart csöndben ültünk, majd Avery megszólalt. 

- Öhm... Azért akartam veled találkozni, mert mondani szeretnék valamit... - kezdte. - Öhm... tudom, hogy már nagyon sokszor elrontottam, és nem is várom, hogy megbocsáss, de szeretném ha tudnád, hogy még mindig szeretlek. És azt hiszem örökké szeretni foglak...

- Nézd, Avery - kezdtem én is. - Ahogy te is mondtad, már nagyon sokszor elrontottad, és nem hiszem, hogy legközelebb nem rontanád el...  Én...

- Tudom... - szólt halkan. - Vissza kell nyernem a bizalmad...

- Azt hiszem igen - értettem egyet. - De most végig kell gondolnom mindent - mondtam, felálltam és kimentem a kávézóból.

Az egész hazafele úton cikáztak a gondolatok a fejemben. York mindig is kedves volt velem, és mindig segített, de... Nem tudtam magam elképzelni vele... És Avery... annyi mindent elrontott már... És ahogy már ő is mondta, vissza kell nyernie a bizalmamat...

Mivel nem volt még kedvem hazamenni, csak sétálgattam a környéken. Este tíz vagy tizenegy körül értem haza, nem tudom pontosan. Nem mentem be a házba, csak leültem a ház előtt a lépcsőre. Egyszer csak folyni kezdtek a könnyeim, teljesen elveszettnek éreztem magam. Tanácstalan voltam, már semmit sem éreztem. Mikor már jó ideje ültem ott, kinyílt mögöttem a bejárati ajtó.

- Hát itt vagy - suttogta Sam, és leült mellém. Átkarolta a vállam és magához húzott. - Minden rendben lesz - szavak nélkül is tudta mi történt velem, és megértett. Ez abban a percben többet jelentett bárminél.

- Semmi nem lesz rendben... - motyogtam.

Pár percig csöndben ültünk, majd Sam újra megszólalt. 

- De igen. Csak egy dolgot kell tenned - mondta. - Hallgass a szívedre. Ki az, aki felé jobban húz?

Így ültünk csendben egész éjszaka, valamikor hajnal felé mehetünk be. Valamitől erősebbnek éreztem magam, Sam erőt adott. Éjszaka viszont semmit sem tudtam aludni, folyton kattogott az agyam. York vagy Avery? Avery vagy York? Miért is kéne választanom? És ha egyikőjükbe sem vagyok szerelmes...? És ha soha életemben nem leszek már szerelmes...? Agyalással és forgolódással töltöttem az éjszakát, de azt hiszem hajnalra, mire az első napsugarak bekúsztak a függönyöm résein, elhatároztam magam. Tudtam kit fogok, és kit kell választanom. Biztos voltam magamban. Így nyomott el az álom...

________ 
Írói megj.: Bocsi, hogy ilyen rövid rész lett, a következő viszont kifejezetten hosszúra van tervezve ^^ Amúgy ti kit választanátok? :D