21. rész

21. rész: Így ért véget a történetem :)

Másnap délelőtt izgatottan ébredtem. Tudtam mit kell tennem, és hogy kit kell választanom. Leszaladtam a konyhába, ettem egy keveset, majd gyors zuhanyzás és öltözködés után már az utcán is voltam. Siettem ahogy a lábam bírta, és alig bírtam megállni, hogy ne vigyorogjak idiótán. Azonban mikor a keresett ház elé értem eszembe jutott, ma mindenki suliban van. Így kicsit bosszúsan indultam haza, de attól a gondolattól, hogy pár óra múlva tisztázódhat a helyzetem, újra felvidultam.

Néhány percen belül már újra a házunk előtt álltam, és jobb ötlet híján bementem a konyhába Stephennek segíteni.

- Úgy látom jó kedved van - jegyezte meg. - Döntöttél már?

- Te honnan veszed az információidat? - döbbentem meg. - Amúgy igen, döntöttem.

- Biztosan jól döntöttél - mosolygott, majd a kezembe nyomott egy tál zöldséget "mosd meg!" címszó alatt.

 Így telt a délelőtt nagy része, de olyan fél tizenegy körül hazaért Miranda is.

- Van kedved vásárolni? - kérdezte tőlem, én pedig boldogan belegyeztem, gondolván, úgy sincs jobb dolgom. Így hát délig vásároltunk, rengeteg dolgot. Hatalmas szatyrokkal, fáradtan de boldogan értünk haza. Ebéd után kifeküdtem a kertbe napozni, és ott is maradtam, egészen addig, míg Sam haza nem ért. Meglepően korán volt még ahhoz, hogy végezzen, és én kérdőn néztem rá.
- Hát igazából elmaradt az utolsó két órám - vont vállat. - És te hogy vagy? - kérdezte fürkésző tekintettel.
- Egész jól - vontam vállat. - Döntöttem.
- És ki az? - kérdezte izgatottan.
- Majd úgyis meglátod - vigyorogtam.
- A szívedre hallgattál? - kérdezte.
- Igen - mosolyogtam. - Köszönöm, hogy itt vagy nekem.
- Ugyan - legyintett, majd magához ölelt.

Pár percig még kint maradtunk a kertben, majd bementünk a házba. Bent a nappaliban telepedtünk le, és bekapcsoltuk a tévét.
- Nincs kedved lejönni velem most a partra? - kérdezte Sam hirtelen.
- Hát végül is, oké - vontam vállat.

- De csak ha akarsz, és ha még várhat a a nagy vallomás - mosolygott.
- Szívesen lemegyek veletek, de akkor már várjuk meg Davet meg Sallyt is - vontam vállat.
Annak ellenére, hogy alig bírtam már magammal, hogy végre elmondjam mit érzek, be kellett látnom, egy fiú sem állhat közém, és a családom közé. Mert igen, Sally, Dave és Sam már a családom volt, épp úgy ahogy Pitt, Miranda és még Oliver is.

Egy órán belül végül megérkezett mindenki és elindultunk a partra.
- Aki utolsónak ér a vízbe, az a vesztes! - kiáltott Oliver, így mind eszeveszetten kezdtünk rohanni a víz felé.
Útközben dobáltuk le a cuccainkat, szanaszét a parton.
- Nyertem! - kiáltottam, és mivel hátrafelé mentem beleütköztem Oliverbe. - Helyesbítek, nem vesztettem!

Ezen Oliver is felnevetett, meg úgy mindenki aki hallotta. Végül Sam veszített, mert ő mielőtt berohant volna a vízbe, még becsukta a kocsit és előszedte a törölközőket. Miután kistrandoltuk magunkat, mind kifeküdtünk a napozni a partra.
- Mi volt ma a suliba? - kérdeztem vigyorogva.
- Hibátlan lett a tesztem! - újságolta Sally.
- Ügyes vagy - néztem rá őszinte csodálattal.
- Tényleg, Sam, kibékültetek Jessicával? - kérdeztem most bátyámhoz fordulva.
- Ahha... De nem hiszem, hogy hosszú lesz még a kapcsolatunk - vont vállat.
- Miért? - döbbentem le.
Ez a kijelentés nagyon meglepett, hisz pár napja Sam még arról beszélt, menyire szereti Jessicát.
- Azért mert egyre, hogy is mondjam... irritálóbb a csaj - vont vállat. - Tudom, hogy nem szép dolog ilyet mondanom róla, de azt hiszem már nem szeretem. Megváltozott. Már nem az a lány, akibe pár hónapja fülig szerelmes voltam... És én ezt őszintén sajnálom...

Mikor a Nap már lassan eltűnni látszott a dombok mögött, csak akkor indultunk haza. Egy fél órán belül azonban már otthon voltunk, rajtam pedig megint úrrá lett az izgalom. Fent gyorsan lezuhanyoztam, hisz iszap és só szagot árasztottam, aztán felöltöztem új, tiszta ruhába. Gyorsan megvacsoráztam, vettem egy mély lélegzetet és a torkomban dobogó szívvel kiléptem a házból. Megint megtettem azt az utat, amit reggel is, de most nem siettem. Tudtam, hogy ő megvár, tudtam, hogy ő képes lenne egész életében rám várni és tudtam, hogy én is rá. Biztos voltam az érzéseimben, és nem állíthatott volna meg semmi. Így érte el a házuk elé, és remegő kézzel csöngettem be. Ő nyitott ajtót, és döbbenten nézett rám. Aztán lerohant a lépcsőn, egészen ki a kapujukhoz.

- Szeretlek - suttogtam, ő pedig megölelt.
Aztán elengedett, de csak addig míg megcsókolt. Egyszerre kezdett ezer pillangó verdesni a gyomromban, és attól féltem elájulok. Pont mint az első csókomnál.
- Én is szeretlek - mondta mikor már elengedett. - Örökké szeretni foglak - tette hozzá suttogva Avery, és újra megcsókolt.

~ Négy hónappal később ~

Négy hónap telt el azóta, hogy elmentem Averyhez, és bevallottam, én is szeretem. Azóta is együtt vagyunk, és azt hiszem tényleg megváltozott. Azóta nem láttam őt inni, és figyelmesebb mint valaha. Mi nagyon boldogok vagyunk, és York sem haragszik ránk, hisz őt is megtalálta a szerelem. Egy Ming nevű, kínai származású lánnyal jár, már másfél hónapja. Nagyon boldogok, és én is boldog vagyok, ha boldognak látom őket. Sam és Jessica szakítottak, de bátyám nagyon élvezi a szingli életet. Daveék és Sallyiék még mindig együtt vannak, természetesen.

Én két hónappal ezelőtt sikeresen levizsgáztam a magyarországi gimnáziumomban, így minden további nélkül átiratkozhattam egy helyi gimibe. A magyarországi utam során volt időnk mindent tisztázni anyával, és most már teljesen felhőtlen a kapcsolatunk. Nagyon sokat beszélünk, és én is izgatottan várom a kis öcsém születését. Úgy érzem az életem teljesen rendbe jött, és remélem így is marad. Néha elgondolkozom, Avery lesz majd az én gyermekeim apja is? Azután emlékeztetem magam, nem az a fontos, hogy ki lesz még, ha nem az, aki most van... :)
_______________
Írói megj.: Hát vége van! :D Köszönöm, hogy eddig végigkövettétek a történetet, és remélem tetszett. Lehet, hogy valakinek csalódást okoztam Lia választásával, de ennek így kellett történnie. :D Várom a véleményeket. :)