14. rész

14. rész: Leragadva

Három nap múlva, kedden, a temetés napján, fáradtam ébredtem. Az elmúlt két napban nem sokat beszéltem anyával, vagy a barátjával, Marcival. Vasárnap, este értem haza, hétfőn pedig mindketten dolgoztak, és estefelé anya az orvosnál volt. Nem tudtam miféle orvoshoz mehetett, de nemsokára választ kaptam a kérdésemre. Lassan leballagtam reggelizni, ahol már anya várt rám.

- Valamiről beszélnünk kell - mondta, mikor leültem mellé.

- Hallgatlak - motyogtam, és beleharaptam a szendvicsembe.

- Tudod, tegnap orvosnál voltam. Nőgyógyásznál... és hát most már biztos, hogy terhes vagyok. Marcitól - közölte, én pedig majdnem félrenyeltem a falatot.

- Öhm... - rögtönöztem végül. - Gratulálok.

- Reméltem, hogy örülni fogsz - mosolygott, és kiment a konyhából.

Én viszont cseppet sem voltam boldog. Mégis mikor akart nekem erről szólni, hogy esetleg gyereket szeretne? És méghozzá egy olyan tuskótól, mint Marcell?!

Úgy éreztem, én már nem férek bele az ő kis boldog családi körébe. Sikítani akartam, vagy elfutni. De nem tehettem, muszáj voltam a temetésre menni. Így hát felöltöztem, és beszálltam a kocsiba. Együtt mentünk fel a temetőbe, anyával és Marcellel. Az egész délelőttöt és a délután felét is a temetésen, majd a rokonoknál töltöttük. Akár hogy próbáltam kedves lenni és figyelni mindenre, egyszerűen nem ment. Állandóan eszembe jutott egy kép, ahol anya, Marcell és két kisgyerek játszik együtt, nélkülem. Nem tudnám megmondani, miért fájt ennyire ez a dolog, de ahogy mondani szokás, betelt a pohár. Anya elküldött több ezer kilométerre, csak azért, hogy ő Marcellal gyereket csinálhasson Hawaii-on. Ahogy erre gondoltam, iszonyú ideges lettem. A nap hátralevő részében nem is szóltam hozzájuk, és lefoglaltam egy jegyet a másnap délelőtt induló oxnardi járatra. Összepakoltam mindent, és azzal a tudattal aludtam el, hogy már nem sokáig kell itt maradnom.

- Kicsim, ébredj - ébresztett reggel anya, és kiment a szobámból.
Én lementem vele reggelizni, ő pedig felém fordította a laptopját.
- Miért van a nevedre foglalva egy repülőgépjegy, a mai járatra? - kérdezte.
- Te feltörted a felhasználómat? - döbbentem le. - Amúgy visszamegyek apához. Ott legalább valamennyire befogadtak a családba...
- Kislányom ezt nem gondolhatod komolyan. Én vagyok az anyád, és én azt mondtam, itt maradsz! - közölte.
- Nem! - pattantam fel. - Elmegyek.
- Ma nem járnak a gépek - jött be Marcell a konyhába. - Hóvihart jósoltak az előrejelzések. Semmilyen gép nem száll fel.
- Akkor is elmegyek - jelentettem ki és felrohantam a szobámba.

Felöltöztem, összepakoltam a még kint maradt cuccaimat, és levonultam az előszobába. Felvettem a kabátomat és a csizmámat, és kiléptem a februári hóesésbe.
- Viszlát! - ordítottam vissza az ajtóban álló anyámnak mérgesen, és elindultam az utcán.
Egész délelőtt az utcákon jártam, és dél körül beültem egy kávézóba. Rendeltem magamnak egy levest és egy pohár vizet, és ott maradtam körülbelül két óráig.
- Cecilia? - hallottam meg valaki hangját mögülem.
Megfordultam és egy osztálytársamat pillantottam meg.
- Hanna? - döbbentem meg. - Szia!
Leült mellém, és egész délután ott voltunk. Hanna az egyetlen ember, aki valaha is kedves volt velem, és most nagyon jó volt, hogy van, aki még törődik velem. Így hát mindent elmeséltem neki anyámról és a lehetetlen helyzetemről. Hanna készségesen felajánlotta, hogy lakhatok náluk, amíg nem járnak a gépek, én pedig hálásan elfogadtam. Este fel is mentem hozzájuk, és a szülei is biztosítottak róla, egyáltalán nem zavarok. Megkaptam a vendégszobát, ami nagyon takaros kis helyiség volt, és ott abban a percben reméltem, hogy most már minden jóra fordul.

Másnap délelőtt csak én voltam otthon, mert Hanna suliba ment, a szülei pedig dolgoztak. Nekem nem kellett suliba mennem, mert én egész félévre ki voltam írva magántanulónak, aminek az a lényege, hogy év végén teszek egy vizsgát, és teljesítve van az évem. Így hát a házban mászkáltam, tévéztem és unatkoztam. Dél körül csörgött a mobilom. Anya hívott.
- Igen? - szóltam bele unottan.
- Szia kicsim! Hol vagy? - aggódott.
- Egy barátomnál, de semmi közöd hozzá. Amint mennek a gépek, felszállok egyre, és elhúzok innen! - feleltem ingerülten, és lecsaptam a telefont.

Három körül Hanna is megérkezett és egész délután beszélgettünk, és nagyon jól elvoltunk. Este boldogan és nyugodtan aludtam el. Nem érdekelt se anya, se Marcell, se a gyerekük. Az egyetlen célom az volt, hogy visszajussak Kaliforniába. Az időjárás miatt egész héten Hannáéknál maradtam, és vasárnap este kimondhatatlanul boldogan köszöntem el Hanna családjától, és ugyanolyan vidám szálltam be taxiba, ami a repülőtérre vitt. Nem állíthatott meg semmi!

________
Írói megj.: Jöhetnek a komik. ^^ Kicsit rövid rész lett, de ma nem volt időm sokat írni, mert nem voltam itthon. :)