10. rész

10. rész: Fáj, de már csak egy kicsit...

Az egész szombatot a díszletek tervezésével töltöttem, és segítettem Stephennek összeállítani a bál menüjét is. A vasárnap is nagyjából ugyanúgy telt, csak délután elmentem Yorkkal moziba. Már hosszú évek óta nem voltam, és nagyon jó érzés volt újra azokon a bársonyszékeken ülni, popcornt enni és bambám bámulni az óriáskivetítőt. Este mikor sétáltunk haza, összetalálkoztunk Averyvel, és mivel még mindig nincsenek túl jóban, York le is lépett.

- Elkísérhetlek? - kérdezte Avery.

- Persze - bólintottam.

Elindultunk a házunk felé.

- Hogy vagy mindig? - kérdeztem.

- Egész jól - mosolygott. - És te?

- Én is - bólintottam.

- És... izé... van most barátod? - kérdezte zavartan, pár másodperc hallgatás után.

- Nincs - feleltem.

- És York? - kérdezte csodálkozva.

- Csak barátok vagyunk - mondtam. - És neked van barátnőd?

- Nincs - motyogta.

Ezután csöndben sétáltunk tovább, gondolatainkba merülve, és a házunk előtt elbúcsúztunk.

- Jól láttam, hogy Averyvel voltál? - esett nekem egyből Sally.

- Hát igen...

- Azok után? - nézett kérdőn Oliver is, én viszont félretoltam őket, és a konyhából felkapva egy tányér sütit felballagtam a szobámba.

Elővettem a laptopomat, és rákerestem a facebookra. Sally már régóta mondogatta, hogy regisztráljak, de én nem tudtam magam rávenni. Nem gondoltam, hogy akárki is az ismerősöm akarna lenni, de elhatároztam magam, hogy most már tényleg csatlakozom. Így is tettem, beregisztráltam, megkerestem Sallyt, Olivert meg az összes többi kaliforniai ismerősömet, és néhány magyarországit is. Képnek egy Yorkkal közös képet tettem fel, ami még pár napja készült itt nálunk. Miután ezzel kész lettem, nem volt mit csinálnom, így csak elmentem lezuhanyozni, pizsamát húztam, és leballagtam Samhez meg Davehez a nappaliba.

- Mit nézünk? - tudakoltam.

- Filmet - kuncogott Dave, mire én hozzávágtam egy díszpárnát. - Hé! Nem bántjuk a beteget! 

Ott maradtam velük a film végéig, aminek a címét még mindig nem tudom, és utána elindultam lefeküdni.

- Lia! - rontott rám Sally vigyorogva, mikor elhaladtam a szobája előtt. -  Üdv a facebookon!

- Kösz - röhögtem, és továbbmentem a szobámba.

Másnap hétfő volt, így egész délelőtt csak én voltam otthon, na meg Stephen. Reggel mikor felkeltem hirtelen nem tudtam magammal mit kezdeni, de aztán eszembe jutott a facebook. Felléptem, és láttam, minden bejelölt ismerősöm visszaigazolt, és engem is bejelöltek néhányan. Szóval a facebookozással eltöltöttem a fél délelőttömet, a másik felében pedig olvastam. Ebéd után még rendet raktam a szobámban, aztán elindultam a park felé. Körülbelül a közepe felé jártam, mikor megpillantottam Langot.

- Szia - léptem oda hozzá.

- Óh, helló - mosolygott. - Rég láttalak.

- Bocsi - néztem rá bűnbánóan. - Na de mi újság?

- Semmi különös - vigyorgott, és megint felmásztunk ugyanarra a fára.

Estefelé Langnak sajnos megint menni kellett, ami kezdett kicsit bosszantóvá válni. Úgy éreztem, hogy titkol valamit előlem, és eldöntöttem, holnap rákérdezek. Ilyen ambíciókkal mentem haza, és hamar ágyba is bújtam. 

Következő nap, dél körül ébredtem és egy gyors reggeli-ebéd után egyből kimentem a parkba. Egy óra múlva meg is jelent Lang, de nem egyedül volt. Gyorsan bebújtam egy facsoport mögé, és onnan figyeltem őket. Lang egy lánnyal sétált kézen fogva, és mikor felfogtam ennek jelentőségét, úgy éreztem, mintha gyomorszájon rúgtak volna. A torkom összeszorult, és a szám kiszáradt. Kiléptem a fák mögül, és elindultam pontosan feléjük, de mikor Lang meg akart szólítani, én csak szó nélkül elmentem mellettük, és egyenesen hazarohantam. Felvonultam a szobámba, és egész délután ott voltam, és csak feküdtem az ágyamon. Nem sírtam, de éreztem, hogy fáj. Nagyon fájt, ott legbelül és rá kellett döbbennem, hogy nem Averybe vagy Yorkba, hanem Langba lettem szerelmes ez idő alatt. Persze, egy olyan srácra, mint Lang, tapadnak a lányok. Így nyomott el az alom, fájó szívvel.

Másnap egy kedves hangra ébredtem.

- Hercegnő - York volt az, és a hátamat simogatta. - Kelj fel...

- Te mért nem vagy suliba? - nyögtem a párnámba.

- Mert már fél három van, és már vége a tanításnak.

- Hmnygb - nyögtem megint csak a párnámba, aztán felnéztem Yorkra.

- Na, gyerünk. Öltözz fel, és gyere le, lent várlak - jelentette ki, és még egy utolsó puszit nyomva a fejemre kiment a szobából.

Egy fél óra múlva már én is lent ültem az étkezőasztalnál York mellett.

- Mondj el mindent - kérlelt.

- Semmi különös - mondta, és belekortyoltam a kakaómba. - Csak kiderült, hogy Langnak barátnője van. Gondolom mindig miatta lépett le esténként. Tudom, hogy nem kéne ennyire zavarnia, de mégis úgy érzem, hogy... Nem is tudom, mintha épp most szakított volna velem, holott még csak nem is jártunk...

York figyelmesen hallgatott, majd mikor befejeztem bátorítóan megfogta a kezem.

- Nem tudok mást mondani, mint hogy próbáld meg elfelejteni - kezdte. - Vagy ha nem megy, csak próbálj rá egy barátként gondolni. Egy hétig ne találkozz vele, és aztán, ha majd újra látod, talán rádöbbensz, hogy nem is szereted annyira. Oké?

- Oké - feleltem. - Olyan jó, hogy megint itt vagy nekem. Köszönöm.

- Nem-nem. Te csak ne köszönj semmit - mosolygott. - Inkább edd meg a szendvicsedet, aztán elmegyünk a tengerparthoz fürödni. Ma nagyon szép idő van.

Aznap egész este a parton voltunk, és nagyon jól éreztem magam.

Másfél hét múlva, szombaton a nappaliban ültem és a TV-t bámultam. Megfogadtam York tanácsát, és nem mentem le a parkba, már másfél hete. Kicsit hiányzott Lang, de úgy éreztem, helyesen cselekszem, így elfoglaltam magam. Sokat voltam moziban, és szinte minden látványosságot megnéztem a környéken. Nem volt több időm gondolkodni mert ekkor hirtelen Sally rontott be a szobába.

- Végre meg vagy - sóhajtott, majd leült mellém. - Figyelj, tudom, hogy neked most sok bajod van, de...

- Nincs bajom - vágtam közbe dacosan. 

- Jó, oké. Szóval el kéne kezdeni beszerezni az anyagokat, meg a díszítéshez szükséges dolgokat, és nem akartam nélküled csinálni, és ezért...

- Megyek, segítek, csak mondd mit csináljak - mondtam, mire ő megölelt, és magyarázni kezdett mindenféle anyagokról, és díszekről.

A napot így vásárlással töltöttük, a vasárnapot pedig varrással, ragasztással, vágással és akasztással.

- Jövő hétvégén már el is kezdhetünk díszíteni - közölte este vacsora közben.

- Miért? - kérdeztem furán. - A bál csak két hét múlva lesz.

- Tudom, de nem akarok a bál napján még díszíteni. Kezdjük el minél hamarabb - érvelt.

- Nekem mindegy. De ketten nem fogjuk tudni feldíszíteni azt a nagy csarnokot.

- Tudom - vigyorgott. - Már körbetelefonáltam mindenkit, és szívesen segítenek.

- Ki mindenkit? - kérdeztem.

- Csak néhány ismerős - mosolygott, én pedig rosszat sejtettem.

Hétfőn, azaz másnap, az egész délelőttöt Stephennel töltöttem. Segítettem neki bevásárolni, miközben rengeteget beszélgettünk, és nagyon örültem, hogy végre tudok vele egy kis időt tölteni. Délután, miután már a többiek is hazaértek, mind kimentünk a medencéhez. Megint vízi röpiztünk. Én Sammel és Yorkkal voltam, a másik csapatot pedig Sally, Jessica és Oliver alkotta. Dave, mivel még mindig fekvőbetegnek volt nyilvánítva, egy napozóágyról figyelt minket, és irányítottam a meccset. Az első mérkőzést mi, de a második kettőt Sally csapata nyerte, így kikaptunk. Játszottunk volna még tovább is, ha nem sötétedik be.

Kedden elég fáradtan ébredtem az éjszakába nyúló röplabdázás miatt, de nagyon boldog voltam. Nem tudnám pontosan megmondani miért, de úgy éreztem ez egy jó nap lesz. Felöltöztem és reggeli után a laptopommal és a díszlet terveivel kivonultam a kertbe. Leültem az árnyékban álló hintaágyra, és amíg a gép betöltött a terveket nézegettem. Úgy éreztem nagyon jó munkát végeztünk, és ha sikerül mindent úgy megcsinálni, mint ahogy a lapon áll, gyönyörű lesz a bálterem. Mikor a gépem végre betöltött, másfél hét után először néztem fel facebookra, de amit ott találtam, megdöbbentett...
 ________
Írói megj.: Szeretnék jóóó sok komit. ^^ Előre is köszi és puszi mindenkinek aki eddig követte, és ezután is követni fogja Lia történetét :D