6. rész

6. rész: Ez az év is jól kezdődik...

Egy héttel Karácsony után Sally, Oliver, Avery és én a szobámban ültünk, és a szilveszteri bulit tervezgettük. Pontosabban Sally tervezgetett, mi pedig csak álmosan pislogtunk. Az elmúlt hét életem legboldogabb hete volt. Averyvel szinte minden nap találkoztunk és egyre jobban összemelegedtünk. Ja, és hivatalosan is járunk. Szóval a szobámban ültünk, és azon tanakodtunk, hogy Oliverék vagy Sallyiék nyaralójába szilveszterezzünk.

- Menjünk Sallyékhez - vont vállat Avery. - Ahhoz közelebb van a part, és akkor szilveszterezhetünk a tengernél.

- De Oliveréknek sokkal nagyobb a házuk - érvelt Sally.

- De mint mondtam, a víznél szilveszterezünk - forgatta a szemét Avery.

- És ha esik? - kérdeztem.

- Akkor viszünk sátrat - röhögött Oliver.

Azonban nem volt ideje senkinek ellenérvelni, mert Sam és Dave rontottak be.

- A MI nyaralónkban szilveszterezünk! -oldották meg a problémát két másodperc alatt.

- Komolyan? - pattantam fel.

- Igen! - ordított vissza Sam, és megpörgetett a levegőben.

- Hé, várj már! Kik jönnek? - kérdezte Sally.

- Itt a lista - dobta oda neki Dave a hosszú listát, amin a következő nevek álltak:

Lia, Sally, Jessica, Kitty, Muffy, Gina, Hilda, Ingrid, July, Christie, Hanna, Lisa, Sam, Dave, Avery, Oliver, Urban, Peter, Claus, Chris, Tommy, Kevin, John, York

- Ez nem is sok - mondtam, miután én is megnéztem a listát.

- Nem - vont vállat Sam. - De úgy szóltunk mindenkinek, hogy azt hoznak akit akarnak.

- Úúú - húztam a számat, a többiek pedig csak vigyorogtak.
A nap hátralevő részében Oliver leszervezte a dj-t, Avery parti-sátra rendelt, az ikrek fel-alá rohangáltak és telefonálgattak, mi pedig Sallyvel azon tanakodtunk, mit vegyünk fel. Na jó, megint csak inkább Sally, mert én a szőnyegén ültem, és mindenre amit felém mutatott azt mondtam, hogy "Ez jó lesz".

- Ne csináld már! Használhatatlan vagy! - nyafogott a szőkeség.
- Hé, kikérem magamnak! Amúgy meg most mit izgulsz ennyire? Oliver már szakadt melegítőben is látott, nem hiszem, hogy kiszeretne belőled, ha szarul néznél ki - vonogattam a vállam.

- Nem neki öltözök, hanem magamnak! Magamnak akarok tetszeni! - kontrázott Sally.

- Áh, vagy úgy. Akkor mért én döntsek? - röhögtem fel, mire ő a képembe vágta azt, ami épp nála volt, vagyis egy fehér pólót.

- Ez tök jó! - ugrándoztam miután jobban megszemléltem a pólót. Egy hatalmas "New Year" felirat volt rajta, édességekből kirakva. - Kölcsön adod?

- Akár örökbe is - legyintette Sally. - Utálom azt a pólót, nekem hülyén áll.

- Köszi! - öleltem meg boldogan.

- De! Most már akkor segíts nekem is! - követelte, én pedig boldogan szálltam be a válogatásba.

Ebéd után fogtuk a cuccainkat, mi beszálltunk Avery kocsijába, Dave a motorjára, és elindultunk a nyaralónk felé.

- Apa hogy engedte meg? - fordultam hátra Samhez az anyósülésről.

- Áh, simán! Csak azt mondta, hogy ne tegyük teljesen tönkre a házat - vigyorgott.

- Ezt nem garantálom - röhögött Oliver és összepacsizott Sammel.

Egy bő fél óra múlva el is értünk Oxnard Shores-ra, ahol a nyaralónk volt. A hatalmas ház gyönyörű volt. Pálmafák nőttek mindenfelé a tengerparton, és nem csak a mi nyaralónk állt ott. Mindenfelé emberek rohangáltak fürdőruhában vagy épp vacsoráztak.

- Hé Lia! Jössz már? - zökkentett ki az álmélkodásból Dave.

- Aha - motyogtam.

A ház belülről is meseszép volt.

- Csináljunk helyet - indítványozta Sam, és így is lett.

Elpakoltunk minden törékeny dolgot, és a cuccainkkal együtt elzártuk az egyik hálószobába. A nappaliban mindent bútort a falhoz toltunk, a konyhában pedig lepakoltuk a kajákat és az innivalókat.

- Akkor grillezünk? - vigyorgott Oliver.

- Igen! - kiáltottam vidáman.

- Jó, de tud valaki sütni? - aggodalmaskodott Sam.

- Nem lehet olyan nehéz - vihogott Avery, s miután egy gyors puszit nyomott a fejemre, elindult Dave-vel megkeresni a grillsütőt.

Egy óra múlva már javában sült a hús, és befutottak az első vendégek is, Gina, Hilda, York és még vagy tíz másik ember. Mivel én már át voltam öltözve a "partiszerkómba" megmutattam nekik, hogy hova pakolhatnak le, és hogy mit hol találnak. Ezután sorban megérkezett mindenki a listáról, és mindenki hozott magával legalább öt embert. Így hát nyolc körül teljes volt a létszám. Oliver beindította a zenét, és elkezdődött a buli. Sokan táncoltak a parton, vagy úsztak a vízben, és mikor az emberek a környékről látták, hogy buli van, sokan kijöttek a nyaralóikból is és csatlakoztak hozzánk. Én sosem voltam valami nagy "partiarc" és most sem állt szándékomban inni, vagy "partizni". Így hát leültem egy padra a parton, és onnan néztem a szórakozó embereket.

- Helló szépség - huppant le mellém egy enyhén részeg srác, asszem' York. Világosszőke haja volt, és fekete szeme.

- Szia - feleltem hidegen.

- Na... Mitől vagy olyan morci? - nézett rám aranyosan. - Inkább igyál - mondta, és a kezembe nyomott egy poharat, amiben valami beazonosíthatatlan ital volt.

- Kösz nem - nevettem el magam, mert annyira komolyan gondolta ezt az egészet, és mégis mosolygott.

- Hé, amúgy te jársz azzal az Averyvel, nem? - kérdezte, és már nem is tűnt annyira részegnek. Inkább csak szomorúnak.

- Igen, miért? 

- Csak kérdeztem, hogy beazonosíthassalak - mosolygott.

- És neked ki a barátnőd? - tudakoltam.

- Már senki - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Óh... Sajnálom - tettem a kezem a vállára, amitől kicsit összerezzent, de aztán megfogta a kezem, és összekulcsolta az ujjainkat. Én először el akartam húzódni tőle, de nagyon megsajnáltam, így hát úgy maradtunk.
- És... Ki volt a barátnőd? - kérdeztem.
- Jessica. Jessica Thomson - felelte, én pedig nagyon meglepődtem. - Ja, tényleg, az, aki most a bátyáddal kavar.
- Uh... Sajnálom - ismételtem magam, mire ő elmosolyodott.
- Nem kell - legyintett. - Nincs kedved úszni?
- Végülis de - feleltem, és levettem a pólóm meg a sortom, ami alatt a fürdőruhám volt.

York is lekapta a pólóját, és berohantunk a vízbe. Mikor már majdnem a víznél voltunk, hirtelen megbotlottam, és ha York nem kap el, elvágódom.
- Kösz - hebegtem. Az arca nagyon közel volt az enyémhez, és az övé egyre közelített hozzám, de én eltoltam magamtól. - Öhm... akkor fürdünk?
- Aha - felelte York és újra a víz felé kezdett futni.
Egyszerre csobbantunk be, és kezdtünk úszni a vízben. Nem úsztunk be nagyon, csak addig amíg még leért a lábunk.
- Jól úszol - mondta York.
Egymással szemben álltunk a mellig érő vízben, és egymást néztük.
- Kösz, te is - mosolyodtam el.
Körülöttünk már csak nagyon kevesen voltak a vízben, a legtöbben már a parton kajáltak vagy táncoltak.

Sokáig voltunk még a bent, és csak beszélgettünk. Rengeteget nevettünk, és fröcsköltük egymást. Egy idő után viszont eléggé fázni kezdtünk, és csatlakoztunk a parton és a házban szórakozó emberekhez. A zene üvöltött és mindenhol sült hús és piaszag terjengett. York kettőnkre terítette a törölközőjét és miután megszáradtunk fel is öltöztünk, majd beálltunk a kajás sorba.
- Cicám! - ordított rám Avery, és közelebb jött.
- Öhm szia... - köszöntem zavartan, és Averyt fürkésztem. Piaszag áradt belőle, és miután a szemembe nézett az a reményem is szertefoszlott, hogy csak leöntötték valamivel. Megint részeg volt.
- Gyere csókolj meg - mondta, és erőszakosan megcsókolt, én pedig eltoltam magamtól.
- Avery, részeg vagy - kezdtem könyörögni. - Kérlek menj, és józanodj ki.
- Ugyan, nem vagyok részeg - ellenkezett. - Mindjárt éjfél van! Gyere, vedd le ezt a pólót, olyan csinos vagy, ne takargasd magad!
- Avery! - kérleltem, de másra már nem volt időm, mert York lépett oda.
- Avery, menj el - utasította higgadtan, és engem hátrébb tolt.
- Jaj, ki vagy te itt? TE húzzál a csajomtól! - ordította Avery.
A zene leállt, és mindenki felénk fordult.
- Nem mondom még egyszer - válaszolta York, de Avery rávetette magát.
- Ne! - sikítottam. -Valaki!
Sam, Oliver és Dave rögtön ott termett, és szétszedték a két fiút.
- Sam, haza tudnád vinni Averyt? - kérleltem bátyámat, aki csak bólintott, és beráncigálta Averyt a kocsijába.
- A bunyónak vége, mindenki partizzon tovább! - ordította Oliver, mire a tömeg vonakodva ugyan, de folytatta addigi tevékenységét.
- York, jól vagy? - rohantam oda a már földön fekvő sráchoz.
- Avery többet kapott - köpött a földre, és tényleg úgy tűnt szinte semmi baja sincs.
Megúszta néhány horzsolással.
- Na gyere - mondtam és felállítottam.

Kerestünk egy távolabbi partszakaszt, és leültünk, hogy onnan nézzük a vizet. Hirtelen nagy kiabálást hallottunk, és tűzijátékok robbantak fel az égen.
- Boldog új évet - mosolyogtam keserűen.
- Neked is - felelte York, és átölelt.
Így ültünk tovább, és néztük az ünneplő és ölelkező tömeget, aztán lassan mindkettőnket elnyomta az álom.

Másnap, -  vagyis aznap - York karjaiban ébredtem, aki álmosan mosolygott rám.
- Jó reggelt - mondta.
- Szia. Mondd, hogy csak álmodtam - kérleltem miközben felültem.
- Sajnos nem. Úgy tűnik, te is szingli lettél - ült fel ő is, én meg csak grimaszoltam.
- Avery egy köcsög - törődtem bele, és valahogy nagyon nem érdekelt mi van vele. - De tényleg.
- Lia! - ordított valaki, vagyis Sam. - Már mindenhol kerestünk! Ja, és boldog új évet!
Felállított és jól megölelt.
- Neked is, haver - fogott kezet Yorkkal, aki már szintén állt.
- Nagyon jó évnek ígérkezik - mondtam keserűen, a fiúk pedig elnézően mosolyogtak.
- Nyugi, Averyt hazavittem, és közöltem vele, hogy soha többé nem akarom a közeledben látni - közölte lazán Sam, és mind elindultunk vissza a nyaralóhoz.

- Köszi - néztem rá hálásan.
- Sima ügy - legyintett.

Lassan visszaértünk a házhoz, ahol csodák csodájára tisztaság és rend volt.
- Takarítottatok? - csodálkoztam.
- Aha, amíg ti aludtatok, Csipkerózsika - felelte Sam, mire én az órámra néztem.
11:23, hoppá? Beérve a nappaliba ott találtuk Olivert, Sallyt, Davet és még két számomra ismeretlen embert. Sally egyből ölelgetni kezdett, és mindenképp tudni akarta, hogy jól vagyok-e.
- Igen, persze - feleltem. - Hála Yorknak.
- Ugyan már - legyintett az említett, de én csak vállat vontam.
- Amúgy ők itt Chris - mutatott Dave a magas, szőke, kék szemű srácra - És Muffy - mutatott a lányra is,  akinek fekete haja és zöldeskék szeme volt.
- Hali - motyogtam. - Lia vagyok.
- Hah - sóhajtott Oliver. - Avery megint elcseszte, mi?
- Eléggé - vontam vállat, és lehuppantam a kanapéra. - Amúgy nincs valami kajátok? Éhen halok.
- Ha valaki eljön velem, akkor hozunk kaját - indítványozta Chris, és Dave-vel, Sammel meg Muffyval leléptek.
Oliver és Sally is motyogtam valami "kimegyünk sétálni" félét, és ők is kimentek a nappaliból.

York pedig leült mellém, és így ültünk csöndben.
- Ez az Avery amúgy mindig ilyen...?
- Csak ha iszik - válaszoltam.
- És sokszor iszik? - mosolygott York.
- Hát... fogjuk rá - vontam vállat. - De most már mindegy. Szakítok vele.
- És ezt ő is tudja?
- Szerintem leesett neki - néztem rá Yorkra. - De amúgy sem érdekel.
- Akkor jó - kuncogott.
- Szeirnted ez vicces?
- Visszagondolva kicsit az - felelte. És igaza volt. Tényleg kicsit vicces ez az egész, de csak nagyon kicsit.
- Amúgy köszi, hogy megmentettél a részeg barátomtól - mosolyogtam rá, és a vállára hajtottam a fejem.
- Áh, nincs mit. Tudod hős lovagi kötelességem volt.
- Mióta vagy te hős lovag? - néztem rá.
- Tegnap estétől - nevetett fel, és én is vele nevettem.

Egy negyed óra múlva Samék visszatértek egy csomó gyors kajával megrakodva. Miután meg-reggeli-ebédeltünk lassan összeszedtük a cuccainkat, és kimentünk a házból.
- York, jössz velünk? - kérdezte Chris.
- Persze, egy pillanat - felelte a kérdezett, és odalépett hozzám. - Elkérhetem a számod?
- Persze - feleltem, és beírtam a telefonjába a sajátomat, míg ő beírta az övét az enyémbe.
- Hát akkor majd beszélünk - mondta York, aztán gyorsan megölelt, és már ment is Chris autója felé.

Én is beültem Sam kocsijába, és megvártam míg mindenki így tesz. Egész úton csöndben néztem ki az ablakon, és gondolkodtam. Eszembe jutott Avery, és úgy éreztem megint átvert. Akkor a parkban azt mondta, hogy nem fordul elő többet, és az elmúlt héten úgy éreztem tényleg szeret. Tényleg csak átvert? És ott volt York. Aki kedves volt, és figyelmes, nem mellesleg pedig megmentett Averytől. Micsoda helyzet... Magyarországon ehhez képest dögunalom volt az életem.

Több időm nem volt gondolkodni, mert megállt az autó, és mindenki kiszállt. A nappaliban apa és Miranda épp tévéztek mikor beléptünk.
- Sziasztok - köszönt apa. - Na, jó buli volt?
- Eseménydús... - motyogta Dave.
- Szerintem még sokáig emlegetni fogjuk... - tettem hozzá keserűen.
- Ezt mind szép és jó, de nézném a filmet, úgyhogy majd máskor vagy máshol megbeszélitek. Köszi - nézett ránk, vagyis inkább rám, Miranda, így nem volt mit tennünk, kivonultunk a nappaliból.
- És most? - kérdezte Dave.
- Én felmegyek és lefekszem meg lezuhanyzom - közöltem, és már mentem is föl a szobámba.
Mielőtt becsuktam az ajtómat még hallottam, hogy lent a többiek azon tanakodnak, hogy fagyizni vagy medencézni menjenek.

Mikor levetkőztem a zuhanyzáshoz észrevettem, hogy nincs meg a csillagos nyakláncom.
- Már úgy sincs jelentősége... - suttogtam. - Már nem számít...
________

Írói megj.: Itt a Szilveszter. :) Lehet, hogy túl eseménydúsra sikerült, de majd ti eldöntitek tetszik-e. :D