11. rész

11. rész: Előkészületek

Mikor a gépem végre betöltött, másfél hét után először néztem fel facebookra, de amit ott találtam, megdöbbentett. Több mint ötven üzenetem volt, ugyanattól a személytől, Langtól. Szinte mindegyikben azt kérdezgette, hogy miért haragszom, és könyörgött, hogy bocsássak meg, vagy legalább csak menjek ki, és beszéljünk. Mielőtt akármit is csináltam volna, rámentem az adatlapjára, amin a következőt találtam:
Kapcsolatban: Utta Carl-al.

Ez nagyon felzaklatott. Mégis miért nekem írogat, mikor barátnője van?! Az összes üzenetét egyenként töröltem ki, majd mint ki jól végezte dolgát, kikapcsoltam a gépemet, és inkább a tervekre koncentráltam, de valahogy nem ment. Mindig eszembe jutott Lang, és nem tudtam kiverni a fejemből azt a piszkáló gondolatot, hogy mégis találkoznom kéne vele. Mivel tudtam, hogy délelőtt úgyis suliban van mindenki, inkább bementem és segítettem Stephennek, miközben persze mindent elpanaszoltam neki. Ő csak megértően bólogatott, de használható tanácsot sajnos nem tudott adni. Aztán felmentem Davehez, akinek még mindig feküdni kell, és vele lógtam. Befeküdtem mellé az ágyba, és onnan néztünk valami idióta rajzfilmet.

Kettő körül megérkezett Sally és Sam, és velük tartott York is. Délután mind lementünk a kertbe, és magyar szokás szerint szalonnát sütöttünk apával, Mirandával és az időközben megérkező Jessicával. Miután elkészült a szalonnám leültem a hintaágyba eszegetni. Egyszer csak York huppant le mellém.

- Jól vagy? - tudakolta. - Ma olyan csöndes voltál.

- Hát... - húztam a szám, majd mindenről beszámoltam neki.

- Szerintem nem jó ötlet most beszélned vele. Még túl zaklatott vagy - vélte. - A bálon, ha minden igaz ő is ott lesz, és majd ott megbeszéled vele.

- Oké... - gondoltam végig. - Ez jó ötlet.

Erre York csak elmosolyodott.

- Apropó a bál... Kivel mész? - kérdezte szemtelen mosollyal.

- Nem tudom - néztem rá gyanakvóan.

- Akkor velem - vigyorgott elégedetten. - De szigorúan csak mint barátod - tette hozzá.

- Tudom - mosolyogtam. - Te is biztos be akarsz majd csajozni.

Erre ő csak felnevetett, és puszit nyomott az arcomra.

A következő három nap elég eseménytelenül telt, én többnyire Dave-vel lógtam otthon, vagy a terveket finomítottam. Szombat reggelre végül minden készen állt a díszítéshez, és megrohamoztuk a sportcsarnokot. Amikor Sally azt mondta, hogy csak néhány ismerőst hív, kicsit túlzott. Vagy harminc ember állt a sportcsarnok előtt mikor megérkeztünk, készen a díszítésre. Hatalmas kék drapériákkal fedtük a plafont, és mindenfelé fehér és kék virágokat helyeztünk el. A padlót leborítottuk műfűvel, és az ember ha belépett, egy réten érezhette magát.
- Hé, Lia! - szólt le Chris a létráról. - Dobd már fel azt a fehér anyagot! - mutatott a mellettem lévő drapériára.
- Oké - mondtam, és feladtam neki, de nem vettem észre, hogy az anyag szélén állok, és mikor Chris felhúzta, én hátraestem, és ha Sam nem kap el, elvágódtam volna.
- Kösz - nevettem fel, mire ő is velem együtt nevetett.
Szóval a díszítés nagyon jó hangulatban telt, és másnap is ugyanannyi energiát fektettünk bele. Vasárnap még több virágot helyeztünk el mindenfelé, és néhány asztalt is elhelyeztünk. A csarnok végében felállítottuk a színpadot, és a plafonra arany karácsonyfaégőket helyeztünk. Lélegzetelállítóan szép lett. 

Hétfő délután Sally elé mentem a sulihoz, és együtt elmentünk megvenni a báli ruhákat. Egészen estig jártuk a boltokat, és végül megtaláltuk a tökéletes darabokat. Én egy pánt nélküli bézs miniruhát választottam, sok apró, színes masnival a szoknyarészén. És hozzá egy fekete sarut, és táskát. Sally egy halvány-rózsaszín ruhát, hozzá fehér magassarkút és táskát vett. Sosem rajongtam a szoknyákért vagy a kiöltözésért, de el kellett ismernem, nagyon jól néztünk ki.

Kedden délután elmentem a könyvtárba, mert már nagyon régen voltam, és hazafelé összetalálkoztam Averyvel.

- Szia - köszönt. - Könyvtárban voltál?

- Igen - mosolyogtam. - Te merre mész?

- Csak kijöttem kicsit sétálni - vont vállat. - Hazakísérlek.
- Oké - bólintottam vidáman.

Így sétáltunk egy darabig, aztán ő törte meg a csöndet.

- És kivel mész a bálra? - kérdezte reménykedve.

- Yorkkal. De csak szigorúan barátként - mosolyogtam elnézően. - És te?

- Azt hiszem Janice-szel - mondta.

- Majd akkor ott találkozunk - néztem rá, és mivel már a házunk előtt voltunk el is köszöntem tőle.

Szerda délelőtt Davet nagyon letörten találtam a nappaliban.
- Mi a baj? - kérdeztem, miközben leültem egy fotelba.
- Az orvosom azt mondta, hogy még mindig nem teljesen épek a bordáim, így nem mehetek el a bálra sem - mondta.
- Ú - húztam a szám. - Sajnálom...
- Áh, mindegy - mosolygott keserűen. - Legalább ti érezzétek magatokat jól.
- Köszi - motyogtam. - Jövőre már biztos ott leszel.
- Remélem.

Aznap amint Sam hazaért, őrült hisztizésbe kezdett, hogy ő kinőtte az öltönyét, és így már el sem megy a bálra.
- Ne örülj meg! - mondtam. - Holnap elmegyünk, és veszünk neked egy újat.
- Megígéred? - nézett kétkedően.
- Megígérem - bólintottam.
- Te vagy a legjobb kishúg a világon - ordította és szorosan megölelt, de úgy, hogy alig kaptam levegőt.

Szóval mint ahogy megígértem, másnap elmentem Sammel öltönyt venni, és ha már ott voltunk választhattam neki egy nyakkendőt is. Úgy éreztem, hogy megtaláltam a világ legédesebb nyakkendőjét, mikor kezembe akadt egy olyan darab, aminek az elején egy kiskutya nézett cuki kiskutyaszemekkel. Samet viszont nem hatotta meg a dolog, és inkább vett egy sima pirosat, ami állítása szerint menni fog Jessica ruhájához, de én szilárdan állítottam, a kiskutyás mindenhez ment volna.

A legjobban az egész készülődés dologban a Stephennel való kísérletezést élveztem. Minden süteményt, amiből sütött egy próbaadagot megkóstolhattam, és a végére tényleg húsz kilóval többnek éreztem magam.
- Ha így folytatod, nem fogok beleférni a ruhámba - nevettem a harmadik muffin adagom legyűrése után, de ő csak kíméletlenül tömött süteményekkel, és kérdezte ki a véleményemet.

Péntek este épp valami kis idióta filmet néztem beszélő állatokról a TV-ben, mikor Sally berontott, és izgatottan sikítozni kezdett.
- Holnap lesz a bál! - sikította fülig érő szájjal, felhúzott a kanapéról és körbeugrálta velem az egész szobát.
Este, alapos zuhanyzás és hajmosás után én is végiggondoltam mindent. Az egész készülődést, a sok szép emléket, amit eddig átéltem Kaliforniában, és a nem olyan szépeket is, és persze még Lang is eszembe jutott. Már nem éreztem, hogy hiányzik, sőt már csak ürességet éreztem, ha rá gondoltam. Azon az estén semmi sem tudta volna elrontani a kedvemet.

________
Írói megj.: Jöhetnek a kommentek. :D Várjátok már a bált? :D♥