8. rész

8. rész: Minden rendben...

- Úristen! - döbbentem rá. - Egyikőjükbe sem vagyok szerelmes.

Lang csak elnézően mosolygott.

- És idővel bele tudnék szeretni... mondjuk Yorkba? - kérdeztem reménykedve.

- Azt hiszem... Igen - mondta végül. - Bár nincs túl sok tapasztalatom ilyen téren.

- Hát mindegy - sóhajtottam. - Majd csak lesz valahogy.

- Egy verseny?

- Mi? - döbbentem le.

- Mondjuk addig a fáig!

- Hát jó - egyeztem bele nevetve. - Na de akkor háromra!

- 1...

- 2...

- 3... - ordítottuk egyszerre, és mindketten sprintelni kezdtünk a fa felé.

- Nyertem - sikítottam, mikor a fánál voltam.

- Biztos vagy benne? - kuncogott Lang, a fa törzsének támaszkodva.

- Ajj már - szontyolodtam el. - Csaló vagy!

- Mégis hogyan csalhattam volna? - nevetett fel újra.

- Nem tudom - vontam vállat. - De csaltál!

- Óh, igen, bevallom, csaltam - vigyorgott, és nem tudtam észrevenni az édes kis gödröcskéit.

- Na látod! - mosolyodtam el én is. - Mindegy, - mondtam, miközben elindultam. - azt biztos, hogy többet nem versenyzek veled. Legalábbis futásban.

- Rendben - jött utánam, és már egymás mellett sétáltunk. - És valami másban?

- Öhm... Mondjuk gumicukor-evésben - indítványoztam.

- Oké - nevetett Lang. - Kicsit furcsa vagy, tudod?

- Mert te nem... - forgattam a szemem.

- Én ezt egy szóval se mondtam - vágta rá mosolyogva.

Azt kell hogy mondjam, ez a délután volt életem egyik legszebb délutánja. Langgal nagyon jól éreztem magam, és reméltem, hogy találkozunk még.

Estefelé Langnak el kellett mennie, így hát én is hazaindultam. Mikor már a ház előtt voltam, akkor jutott eszembe, hogy még a telefonszámát, vagy a teljes nevét sem tudom Langnak, így gondoltam, holnap újra elmegyek a parkba, és megkeresem őt. Mikor beléptem a nappaliba Yorkot is ott találtam, na meg az ikreket és Sallyt is.

- Milyen volt a suli? - huppantam le Dave mellé a kanapéra.

- Jó... - motyogta Sally. - És milyen volt itthon, egyedül?

- Áh, nem itthon voltam és nem egyedül. Jut eszembe, Sally valamit most rögtön meg kell beszélnünk - jelentettem ki, és felráncigáltam őt a szobámba.

Ott mindent elmeséltem neki, Averyről és Langról is.
- Ez a Lang nagyon jó fejnek tűnik - jelentette ki. - Averyvel meg ne is foglalkozz.
- Szerintem meg beszélnem kéne vele. Legalább annyit, hogy barátok maradhassunk - húztam a szám.
- Hát te tudod - mondta Sally. - Aludj rá egyet, és akkor dönts.
- Oké - bólintottam.

Ezután lementünk vacsizni, és este Yorkkal a szobámba DVD-ztünk. Tíz körül ment el, és örültem hogy itt volt, de csak úgy mint egy barátnak. Miután lekísértem visszamentem a szobámba, lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Néhány nap óta most először volt időm és energiám végiggondolni mindent, és reggel már kész tervvel ébredtem.

Úgy terveztem, hogy reggeli után lemegyek a könyvtárba, aztán hazajövök, megebédelek, elmegyek Avery elé a sulijához, beszélek vele, aztán pedig megkeresem Langot. Így is tettem, egy óra körül már a buszon voltam, és tíz perc múlva meg is érkeztem Avery sulija elé. A kapu előtt várakoztam, és egy húsz perc múlva meg is érkezett.
- Avery! - szóltam utána, mikor kilépett a kapun.
- Igen? Lia...? - lepődött meg.
- Szia - néztem rá. - Beszélhetnénk?
- Persze - mondta. - Hova menjünk?
- Csak sétáljunk - feleltem, ő pedig csak bólintott.
- Miért jöttél ide? - kérdezte tíz perc csöndben sétálás után.
- Csak meg akartam veled beszélni ezt az egészet - válaszoltam. - Nem kéne örökké haragban lennünk.
- Értem - felelte. - Nézd, én nagyon sajnálom, és tudom, már nincs több esélyem, nem is kérem, hogy bocsáss meg, de én is szeretném ha barátok maradnánk...
- Rendben - álltam meg, és felé fordultam. - Barátok.
- Barátok - bólintott, és szorosan magához ölelt.

Még utoljára magamba szippantottam az illatát, aztán elengedtük egymást. Én a buszmegállóba mentem, ő pedig tovább sétált. Kettő után pár perccel már a parkban sétáltam, mikor valaki utánam szólt.
- Lia? - szólt York.
- Szia - mosolyogtam, és megöleltem.
- Averyvel voltál? - kérdezte.
- Hát... igen. Megbeszéltük, hogy barátok maradunk - vontam vállat. - És te mi csináltál ma?
- Suliban voltam - nevette el magát.
Át akarta ölelni a vállam, de én kibújtam a karja alól. Ő egy kicsit furán nézett, aztán vállat vont, és zsebre dugta a kezét.
- Bocsi - motyogtam.
- Áh semmi baj - legyintett. - Elvégre nem én vagyok a pasid - vigyorgott.
- Nincs pasim - feleltem sértődötten.
- Akkor ő ki? - mutatott egy távoli, bámuló alak felé még mindig vigyorogva. - Mit tudom... Lang?
- Hali! - jött közelebb az említett. - Te biztos York vagy - mondta és kezet fogott Yorkkal.
- Aha - mondta vigyorogva. - Na én asszem' lelépek.
- Szia - néztem rá csúnyán, mire ő csak kacsintott, és elment.

- Mit csinálunk ma? - kérdezte Lang.
- Először is áruld el a teljes neved - kértem miközben elindultunk az ösvényen.
- Csak ha utána te is elmondod a tiédet.
- Oké - vontam vállat.
- Langham James Talks - közölte. - Te jössz.
- Cecilia Wiliams - mondtam.
- Szép neved van - jegyezte meg.
- Már mindent mondtak a nevemre, de ezt még soha - mosolyodtam el. - De amúgy köszi.
- Szeretnél fára mászni? - kérdezte hirtelen Lang.
- Hát... oké - vontam vállat.
- Na gyere - nyújtotta a kezét, és kézen fogva elindultunk egy nagy fa felé. Fürgén felszökkent az egyik alsó ágra, én viszont tanácstalanul álldogáltam odalent.
- Gyere már - lenyújtotta a kezét, és felhúzott maga mellé.
Így másztunk egyre följebb, és végül én értem fel elsőnek a fa legfelső, még biztonságos ágára.
- De szép itt - csodálkoztam, mert a kilátás tényleg gyönyörű volt.
Az egész parkot és még néhány környező házat is beláttam.
- Ez a park legmagasabb fája - mondta Lang, és leült mellém az ágra.
- De jó - álmélkodtam, de aztán hirtelen megcsúsztam, és ha Lang nem kapja el a derekam le is esem.
- Köszi - hebegtem és teljesen elpirultam.
- Ezt még tanulnod kell - kuncogott, és elengedte a derekam.

Szinte egész délután a fán ültünk, és beszélgettünk meg figyeltük az embereket. Estefelé Langnak megint mennie kellett és én megint egyedül indultam el. Miközben hazafelé sétáltam elgondolkodtam. Furcsa volt, hogy Lang olyan távolságtartó, és épp ezért kicsit jobban is érdeklődtem iránta, mint mások iránt. York pedig nagyon jó fej volt, ezt el kellett ismernem, és annak is örültem, hogy Averyvel minden rendben. Úgy éreztem, mostmár nem történhet velem semmi rossz.
________
Írói megj.: Várok jó sok komit. Hogy tetszik a rész? Ki a legszimpatikusabb York, Avery vagy Lang? :D