3. rész

3. rész: Dupla-randi

Teltek, múltak a napok, de Avery nem jelentkezett. Többször is jártam a könyvtárban, de ott sem találtam soha. Ha kicsit el is voltam kenődve e miatt, az újonnan megismert unokanővérem, Sally mindenben kárpótolt. A kerti-parti utáni napon érkezett, hogy engem megismerhessen, és hogy apáékkal is több időt tölthessen. Nagyon kedves lány volt, és rengeteget lógtunk együtt. Egyik nap a kertben üldögéltünk, és a felhőket néztük.

- Nem is beszélsz az otthoni barátaiddal? - tudakolta Sally.

- Hát... otthon nem igazán vannak barátaim... Egy igazi, és legjobb barátom volt, Kata, de ő lassan fél éve egy balesetben életét vesztette...

- Nagyon sajnálom, ne haragudj...

- Áh, hagyd csak - mosolyogtam szomorúan. - Most inkább az zavar kicsit, hogy Avery még nem is jelentkezett...

- Tudod mit? Elegem van abból, hogy egész héten Avery miatt keseregsz, ezért... - de a mondatot már nem tudta befejezni, mert ekkor csörögni kezdett a telefonom.

Kicsit arrébb sétáltam, és felvettem.

- Haló? - szóltam bele vigyorogva.

- Liával beszélek?

- Igen, én kivel? - kérdeztem teljesen feleslegesen, hisz biztos voltam a válaszban.

- Avery Lintson, örülök, hogy megismerhetlek.

- Én is úgyszintén - nevettem fel.

- Mit csinálsz ma?

- Még nem tudom. Miért kérded?

- Csak mert csinálhatnánk valamit - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Nem is tudom... Talán máááskor...

- Ugyan, mi dolgod van?

- Hát azt hiszem egy helyi sráccal találkozom...

- Ja, értem... - kicsit megsajnáltam.

- Akit Averynek hívnak - röhögtem fel végül.

- Szemét vagy - nevetett ő is. - Szóval igazából ráérsz?

- Hát igen, csak itt van Sally, az unokatesóm, és nem szeretném egyedül hagyni...

- Akkor hívom Olivert is, oké?

- Az ki az?

- Egyik haverom, csak hogy Sally se unatkozzon.

- Jó, és mit csinálunk?

- Én már tudom, nektek ráér később is megtudni. Ötkor felveszünk titeket.

- Hát jó... Akkor szia.

- Szia.

Hatalmas mosollyal az arcomon sétáltam vissza Sallyhez.

- Készülj, mert ötkor dupla randira megyünk.

És így is lett. Ebéd után Sallyvel őrült készülődésbe kezdtünk, de mire ötöt ütött az óra, és Oliver szürke luxusjárgánya begördült a ház elé tökéletesen néztünk ki. Én hátra ültem be Avery mellé, Sally pedig az anyósülésre. Az út nagyon jól telt, de akárhogy próbáltam, nem tudtam kiszedni a fiúkból, hova megyünk. Bő fél óra után azonban lelassított az autó, és egy tengerparti nyaralónál álltunk meg.

- Megérkeztünk - szólt Avery, és mind kiszálltunk a kocsiból.

- És mit fogunk itt csinálni - kérdeztem rossz előérzettel.

- Majd meglátod - vigyorgott Oliver, és végigmért hatalmas zöld szemeivel.

- Öhm... Oké...

Sally amint meglátta a tengert azonnal fürödni akart, és Oliver, miután kerített neki egy fürdőruhát, már mentek is a vízbe. Én és Avery a házban maradtunk. Én egy kanapén ültem, ő pedig velem szemben egy fotelban.

- Na, mi van? - kérdezte.

- Mégis miért hoztál ide?

- Nem egyértelmű? - vigyorodott el, és átült mellém a kanapéra.

- Kezd derengeni - próbáltam távolabb húzódni, de ő átölelte a vállam, és engem megcsapott a belőle áradó alkoholszag. - Te ittál.

- Csak egy kicsit - kuncogott, és csókolgatni kezdett.

- Avery! Én ezt nem akarom... - felpattantam, és az ajtóhoz rohantam.

- Úgy se jutsz vissza a városba egyedül...

- Akkor hívok egy taxit! Mondd meg Sallynek, hogy el kellett mennem.

Azzal kirohantam a házból, és előkaptam a mobilom. Találomra beütöttem egy taxiállomás számát, és tíz perc várakozás után meg is érkezett az autó. Zaklatottam bediktáltam a címet, és már száguldottunk a város felé. Nagyon ideges voltam, és azon gondolkodtam, mennyire félreismertem Averyt. Sally is eszembe jutott, de emlékeztettem magam arra, hogy ő két évvel idősebb nálam, csak tud magára vigyázni. Én viszont még nem voltam felkészülve erre. Lassan folyni kezdtek a könnyeim, és amint hazaértem egyből a szobámba rohantam. Nem sírtam, csak pityeregtem. Kicsit butának éreztem magam, de mentségemre szolgált, nagyon megrémültem. Attól, hogy Avery részeg volt, és attól, hogy ő meg én... esetleg... Én ezt nem akartam, abban a percben leginkább haza akartam menni, Magyarországra, anyához... Így nyomott el az álom, az ágyamon fekve, könnyezve, zaklatottan...
________

Írói megj.: Kicsit szomorú rész lett, de remélem tetszik... :)