7. rész

7. rész: Langham a fán

Az egész délutánt és az éjszakát is átaludtam és másnap kipihenten ugyan, de kicsit letörten ébredtem. Megnéztem a telefonom ami szerint hét óra tizenhét perc volt. Épp öltözködtem, mikor csipogni kezdett a készülék, SMS-em jött, méghozzá Yorktól.

Ébren vagy már? Mit szólnál egy kora reggeli sétához? 

Ezen muszáj voltam elmosolyodni. Persze rögtön visszaírtam egy okét, mire York közölte, hogy öt perc és itt van. Kinéztem az ablakon és megállapítottam, hogy bizonyára hűvösebb van odakint mint tegnap volt, így hosszúnadrágot és pulcsit is vettem. A konyhában felfaltam jó néhány pirítóst és palacsintát, és kiballagtam a nappaliba.

- Hogy vagy? - kérdezte Sam, aki épp pizsamában nézte a Spongyabobot.

- Jól... De ez most komoly? - nevettem fel, de két másodpercen belül már én is ott kuporogtam a kanapén, és onnan figyeltem Spongyabob minden mozdulatát. Pár perc múlva csengettek.

- Sam, kinyitod? - motyogtam még mindig a TV-t bámulva.

- Nem.

- Majd én kinyitom - hallottam Dave hangját, aki bizonyára épp mostanában készült reggelizni. - Á szevasz York.

- Lia? - kérdezte York, aztán belépett a nappaliba. - Spongyabob! - lelkesedett be ő is, és odkuporodott mellém.

Így ültünk hárman még pontosan három percig, mikor is vége lett a résznek.

- Na, megyünk? - kérdezte York, kicsit még a mese hatása alatt állva.

- Ja, persze - kaptam a fejemhez, és így hát elindultunk.

- Amúgy, jól vagy? - kérdezte York, mikor már kiértünk az utcára.

- Egész jól. És te?

- Én is - mosolygott. - Mihez van kedved?

- Nem tudom. Csak sétáljunk.

- Oké - felelte York, és átölelte a vállam.

Így mentünk tovább. Békességben és nyugalomban. Már vagy egy órája sétálgattunk a környéken, mikor valaki utánunk ordított.
- Hé! - megfordultunk, és sajnos Avery volt az.
- Óh ne már - nyögtem, de York csak bátorítóan megszorította a kezem.
- Igen? - kérdeztem már Avery felé fordulva, mikor közelebb ért hozzánk.
- Mért vagy ezzel a bunkóval? Én vagyok a barátod, vagy nem? - háborodott fel, kicsit sem jogosan.
- Nem, Avery. Vége - közöltem vele.
- Te most szakítasz velem...? De Lia, én szerelek... és sajnálom... Én... - látszott hogy erre már nem tud mit mondani. Kétségbeesetten állt, és ha nem bántott volna meg annyira, lehet hogy megsajnálom.
- Sajnálom, Avery. Már adtam egy második esélyt, de te azt is elrontottad. Vége van - nyomatékosítottam még egyszer, aztán megfordultam, és magammal húztam Yorkot is.
- Kemény csaj vagy te - ölelte át a vállamat, mikor már befordultunk egy utcasarkon.
- Dehogy - legyintettem. - Csak nem bírom a köcsögöket.
Ezen York jót nevetett, én pedig csak keserűen mosolyogtam.


Dél körül értem haza, s mikor megérkeztem Sally egyből kikérdezett, hogy mi történt. Mivel a többiek (Sam, Dave és Oliver) is ott voltak, mindent hallottak, és egyhangúan kijelentették, hogy Avery egy (na jó nem írnám le milyen jelzőt használtak rá). Szóval vidáman megebédeltünk aztán Sam indítványozta, hogy menjünk és medencézzünk. A hűvös idő ellenére mindenki helyeselt, így hát gyors átöltözés után megrohamoztuk a vizet. Egy negyed óra múlva Jessica, Sam barátnője is befutott.
- Sziasztok! - köszönt. Hosszú fekete haját copfba kötötte, és kék szeme csak úgy ragyogott a napsütésben.
Én és Dave viszont nem vettük észre az újonnan érkezett Jessicát, és egymás kezét fogva, hatalmas bombát ugrottunk a vízbe, aminek az lett az eredmény, hogy Jessica csurom vizes lett.
- Óh, bocsi, nem láttalak - mentegetőztem, mikor kijöttem a vízből, Dave viszont csak jóízűen nevetett a vízben.
- Öhm... Semmi baj - dadogta zavartam, aztán lefeküdt egy napozóágyra, és megszárítkozott.
Mi közben őrült ugráslásba és fröcskölésbe kezdtünk a vízben. Sam kint maradt a drágalátos szerelmével, így csak Oliver, Sally, Dave és én voltunk a medencében.
- Legyen két csapat és vizi-röpizzünk - vetette fel az ötletet Sally.
- Oké - egyeztem bele. - Ki lesz velem?
- Majd én - röhögött Dave.
- Oké - vont vállat Oliver. - Kezdjük!
És elkezdtük. Persze hogy mi nyertünk 21.5-re. Ezen a délutánon Dave-vel nagyon sok időt töltöttem együtt, és sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Azt hiszem most már ő is elfogad úgy, ahogy vagyok.


Csak este mentünk be kajálni, Stephen nagy örömére, aki szorgosan és lelkesen sütött és főzött nekünk.
- Bah, holnaptól újra suli - eszmélt fel Sally két falat között.
- Csak nektek - nevettem, mire egy csomag szalvétát kaptam az arcomba. - Hé!
- Höh - röhögött Oliver.
- És mit fogsz egyedül csinálni itt? - tudakolta  Sam.
- Nem tom' - vontam vállat vigyorogva. - Csak elleszek valahogy. 


Vacsora után bevonultunk a nappaliba és DVD-ztünk. Megnéztünk a Madagaszkár 1-2. Gyermeklelkek vagyunk még. Tíz körül Oliver és Jessica leléptek, a fiúk pedig felvonultak a szobájukba videojátékozni.
- Nem alszol ma az én szobámba? - kérdezte Sally. - Csaphatunk egy csajos estét.
- Oké - vontam vállat, és mindketten felvonultunk Sally szobájába.
Egész éjszaka dumáltunk, ruhákat cserélgettünk és romantikus filmeket néztünk. Hajnali három körül aludtunk el, és én végre úgy éreztem minden rendben lesz.


Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki beront a szobába, és ordítozik valamit.
- Sally! Gyere már, elkésünk! - Sam volt az, én pedig mosolyogva a másik oldalamra fordultam, mert nekem nem kellett iskolába mennem.
- Jó... - nyögte barátnőm, egy puszit nyomott a fejemre, majd mindketten elhagyták a szobát.
Később, olyan tíz körül megint felébredten, de most csak úgy magamtól. Nagyot ásítottam és nyújtóztam, aztán átmentem a saját szobámba, és felöltöztem. Álmosan baktattam le a konyhába, és megettem mindent amit csak Stephen elém rakott.


Egész délelőtt apának segítettem, meg olvastam. Délben megebédeltünk, aztán én elindultam sétálni. Bementem a közeli parkba, és ott sétáltam tovább. Hirtelen ismerős hangokra lettem figyelmes, így bebújtam egy facsoport mögé, és onnan figyeltem a beszélgetőket.
- Szakított velem, amiatt a szemét York miatt - mondta Avery néhány haverjának.
- Hé, fel a fejjel - felelte az egyik barna srác. - Biztos kibékültök.
- Nem hiszem... Már egyszer elrontottam előtte - legyintett lemondóan Avery. - És most megint...
- Nem tudom, hogy tudott valaki egy ilyen sármos kis pasit kidobni - bújt hozzá egy festett szőke lány, de Avery eltolta magától.
- Asszem' én most haza megyek - mondta. - Sziasztok.


Én gyorsan elindultam a park belseje felé, és bekanyarodtam az első lehetséges elágazásnál. Végiggondoltam a hallottakat, és valami miatt nagyon megsajnáltam Averyt.
- Már vége! Kétszer is elrontotta! - emlékeztettem magam.
- Ki rontotta el? - hallottam egy hangot a fa tetejéről, ami alatt megálltam.
Egy srác ugrott le a lombok közül. Vöröses barna haja volt és zöld szeme.
- Öhm... Csak egy fiú... - feleltem zavartan.
- Bocs, ha megijesztettelek - mosolygott kedvesen az ismeretlen. - Amúgy Langham vagyok, de hívj csak Langnak. Amúgy nem rég költöztünk a környékre.
- Én Lia vagyok. És én csak a telet töltöm itt.
- Hát ez kár - mondta Lang. - De nincs kedved egy fagyihoz?
- Végül is de, úgy sincs mit csinálom - vontam vállat.


Így hát elindultunk a parkban, míg találtunk egy fagyi árust. Lang vett nekem és magának is fagyit, majd továbbsétáltunk.
- És hogy tetszik Kalifornia? - kérdezte.
- Hát... Mielőtt idejöttem voltak előítéleteim Amerikával kapcsolatban, de nem is olyan rossz hely. Csak hiányzik például, hogy télen essen a hó - vontam vállat.
- Én még sose láttam igazi havat - vallotta be Lang.
- Tényleg? - csodálkoztam. - Akkor egyszer mindenképp el kell jönnöd hozzánk. Nálunk minden télen van hó.
- De szép is lehet... - ábrándozott, én pedig elmosolyodtam. - Amúgy mitől voltál úgy letörve, mikor megzavartalak?
- Áh, bonyolult...
- Szívesen meghallgatom - mosolygott kedvesen, én pedig nem tudtam ellenállni a cuki gödröcskéinek. 
- Na jó... - sóhajtottam, és elmondtam neki mindent.
Azt, hogy Avery az elején milyen kedves volt, de aztán hogy megváltozott. Elmondtam, hogy York milyen kedves és jó fej és vele mindig jól érzem magam.
- És szerelmes vagy valamelyikükbe? - kérdezte Lang, miután mindent elmeséltem neki.
De nem tudtam felelni. Még sosem voltam szerelmes, és úgy éreztem most sem vagyok. Se Averybe, se Yorkba.
- Azt hiszem, nem - válaszoltam végül, mert ez volt az igazság.
________
Írói megj.: Hali! Hát mit gondoltok? :D Tetszik a fejezet? És hogy tetszik az álmodozó-kedves Lang? :D